Hadd kezdjem azzal, hogy a rendezőt Adrian Rudomint azért illeti dicséret, hogy pontosan vászonra vitte a forgatókönyvet, amit saját maga írt. Amikor egy éve lapozgattam a végleges változatot, és hallottam, hogy a Fóton berendezett középkori faluban és katedrálisbelsőben forgatják a film jeleneteit Christopher Lamberttel,Oroszlán Szonjával, Bridget Jones bácsikájával és Emma Thompson anyukájával, pont így képzeltem el a kész thrillert.

Csak azt az egyet nem értettem, ha más is olvasta, hogy adtak rá pénzt. Pláne 12 millió dollárt. És az már nem a rendező hibája, hogy saját magán kívül mások is hittek benne. Ő csak írt egy bűn rossz forgatókönyvet, és aztán minden rendezői munka nélkül levezényelt egy filmet, amihez 42 napon át korán felkeltek a színészek, és végigülték a sminkelést, valamelyikük még művért is kapott és elég jó kösztümöket.

Statisztavárosban

Ebből a nyersanyagból készített végeredményt nehéz is filmnek nevezni, hiába tesznek ki az összetapasztott jelenetek 109 percet és adnak ki végül még egy együgyű, mégis zagyva összeesküvéselméletet is.

A sztori egyébként azon alapul, hogy 1492 után Spanyolországban üldözték a zsidókat. Konkrétan 1532-ben kereszténynek látszó zsidók üldöznek kereszténynek látszó zsidókat, rejtélyes bűntettek zajlanak és félpercenként elhangzik, hogy zsidó, eretnek, inkvizítor, vagy Jaaaj, kérem, neeee! A főszereplő rendőrfőnök figurája bonyolítja még az amúgy sem logikusan illeszkedő fordulatokat azzal, hogy minden idők első alkoholista nyomozójaként sosem tudja, hogy nem a képzelete játszik-e vele. Megjelenik mellette egy rejtélyes alak is szado-mazo Zorro-álarcban, és ilyeneket mondd: "Én csak egy becsületes magyar zsoldos vagyok". Őt alakítja Bicskey. Van még néhány kínzás, lovas üldözés, könyvtárégetés, azt hiszem ebben a sorrendben.

A vázlatos szereplők egyébként állandóan elbeszélnek egymás mellett. "A családodat jobban féltsd magadnál." "Ne kutasd ezeket a titkokat, mert elvisz az ördög!"- tanácsolják Lambertnek a családtagjai, hiába. Lambert pedig erős akcentussal, illetve Kőszegi Ákos zengő hangján ilyeneket beszél nyomozás közben a levegőbe: "Megtalálták egy nemesember, a szeretője és a testőrei holttestét." Vagy "Mit nyitnak ezek a kulcsok?"

Legjobb szövege még az egyik szolgálónak van a statiszták lakta steril városban, aki egy kastély folyosóján rohanva mindig annyit mond Lambertnek: "Ne menjen be, az Úrnőm nem fogadja!" De még ez a szobalány is nagyobbat alakított, mint a Lambert feleségeként szereplő Oroszlán Szonja,  az egyetlen, aki hol álálszent, hol álelszánt játékával alulmúlta a szövegét.

1987-es fantasy

Ez sem kis teljesítmény, de térjünk át a film képi világára: a színházasan merev beállításaival, premier plánokkal és műtermi jelenetekkel a 2005-ös A harag napja a Bánk bán című filmre hasonlít, de nem a 2002-es operafilmre, hanem az 1987-es archív stílusú tévéjátékfilmre. Ez a húszéves időugrás pedig már maga is egy nagy filmes baki. Így az olyan malőröket, hogy narancssárga Oroszlán Szonja parókája, vagy hogy a meleg spanyolhonban miért látszik a szereplők lélegzete, vagy hogy a főszereplő grófnőnek miért van annyi szilikon a mellében és még több a szájában, már csak a kisebb bakik közé sorolhatjuk.

Merész ötlet volt csak Christopher Lambertre alapozni az első nagyobb, állami támogatással készült koprodukciót, hiszen a kanadai születésű színészt már külföldön sem veszik a moziforgalmazást tekintve komolyan. Amerikában a Mortal Kombat volt az utolsó filmje, ami mozikba került, és ennek is tizenegy éve. Azóta úgy gyűjti a csak dvd-n forgalmazott szerepléseit, ahogy szaporodik az arcán a májfolt. És csak itthon gondolhatják azt, hogy ez elég.

Egy 12 millió dolláros koprodukcióhoz érdemes lett volna mégis a lejárt sztár mellé egy forgatókönyvírót és egy rendezőt is szerződtetni. Mindenesetre teljesült a filmben kivégzett Gryllus Dorka kívánsága, és megjegyeztük Adrian Rudomin nevét.